2020 review - költözés az első COVID-19 hullám kellős közepén

Publikálva:

Azon szerencsések közé tartozom, akik pozitív gondolatokkal, mosolyogva tekinthetnek vissza 2020-ra. Tudom, hogy ez nagy kiváltság, hálás is vagyok érte.

2020 (egész évben angolosan, húsz-húsz-nak hívtam, tök menő volt) nagyon sok változást hozott az életemben. Elköltöztem otthonról, egyenesen egy másik városba. Új munkahelyet és ezzel együtt területet is váltottam. Kihívásokkal teli, de sok tekintetben egy szerethető év volt.

Budapestre költöztem

Vidéken születtem és az eddigi életem nagy részét ott is töltöttem. Sosem éreztem magaménak, mindig is hiányzott a pörgés, az emberek, a so called “európai” nagyvárosi élet.

Tudod, amikor nem tudsz olyan niche hobbit mondani, amihez a hozzávalókat nem megrendelni kell a neten, hanem a szaküzletből készletről be tudud szerezni azonnal. Legyen az Mac kiegészítő vagy éppen alapanyagok házi sörfőzéshez. Valahogy nekem ez kell a szabadság érzethez.

Magyarországon csak attól városnak hívunk egy falut, mert bizonyos lélekszám felett van. Az én értékrendem szerint csak az lehet város, ahol

  • Az utcán sétálgatva napi szinten többször is hallani
  • Hajnal egykor is lehet ételt házhoz rendelni
  • A lakosság méretéből fakadóan olyan üzleteket is fenntart (van, hogy kerületenként!) amit egy vidéki “város” nem engedhet meg magának
  • Olyan újszerű, nemzetközi szolgáltatások is jelen vannak, mint a Wolt, Lime, különböző autó bérlő szolgáltatások és saját kerékpár bérlő rendszer
  • Nem kihívás igazi olasz pizzát enni, vagy vegán burgert, vagy padthai-t, vagy bármit amit megkívánsz
  • Bár bevallom nem éltem az ország összes vidéki nagyvárosában, úgy gondolom, hogy a feltételeimnek Magyarországon csak egy város felel meg: Budapest.

Itt élnek a barátaim, ide köt tucatnyi emlék. Sokszor mikor megérkeztem Budapestre úgy éreztem, hogy végre szabad vagyok. Ne legyen köztünk félreértés, rohadtul nem egy tökéletes hely, de itt végre nem érzem magam limitálva, és ez nekem szempont.

Tökéletes időzítés

Így visszagondolva körülbelül 10 éve tervezgetem, hogy felköltözöm. Soha nem jött össze, mert vagy maradtam barátnő vagy kihagyhatatlannak gondolt munkalehetőség miatt. Vagy szimplán csak mert amikor épp nem volt mi visszatartson, nem volt pénzem felköltözni.🤷🏻‍♂️

2020 volt az év, amikor végre szakítottam ezzel a hozzáállással. Megbeszéltük a barátnőmmel, hogy összeköltözünk. Felmondtam a vezetői állásomat Nyíregyházán és kinéztünk egy cuki kis albit a belvárosban. Bár “nagy lépés” valamelyest nyugodt voltam, mert kaptam vagy 5 állásajánlatot, főleg ex-partnerektől akik szerettek velem dolgozni. Bár más elképzeléseim voltak, az ajánlatuk adott egy adag biztonság érzetet. Barátnőm kékvérű Budai lányka, Ő a kapcsolati tőkéjében bízott.

Az időzítés jobb se lehetett volna. Eredeti tervetk szerint április elején költözünk volna. Március közepén viszont vakarni kezdtük a fejünket, mert jött ez a COVID-19 nevű nyavaja és másról sem lehetett hallani, mint korlátozásokról, arról, hogy emberek ezrei veszítik el egyik napról a másikra az állásaikat és hogy kilátástalan a munkaerőpiac. Ebbe a hangulatba akarunk mi felköltözni?

Április elején már nem volt munkánk se nekem, se a barátnőmnek. Az állásajánlatok elpárologtak, mert a megváltozott körülmények miatt óvatosak lettek a cégek. Nem tudhatták mi vár rájuk, nem mertek befektetni. Mi meg ott álltunk egy kinézett és leokézott albival, hogy mennénk. Ugyan volt pár havi tartalékunk, de hogy írhatnánk alá jó szájízzel egy albérletet, ha nem látjuk, hogy mikorra lesz fix bevételünk? A tulajdonos szerencsénkre nagyon megértő volt. Jeleztük, hogy imádjuk a helyet, és amint tisztázódnak a körülményeink mennénk, ha addig nem jelentkezik rá senki.

Tehát még egyszer: április elején már nem volt bevételünk. Az albérletet nem mertük kivenni. Maradni vidéken már nem akartunk, mert nem volt miért. Óriási szerencsénkre egy családtag felajánlott nekünk egy lakókocsit, hogy húzzuk meg magunkat ideiglenesen ott. Akármilyen szarul is hangzik, ez volt 2020 legnagyobb kalandja. Mai napig boldogan gondolunk vissza rá.

Egyrészt azért, mert a lakókocsi egy baromi nagy amerikai dög volt. Nagyobb zuhanykabinnal, mint amilyet eddig fürdőszobákban beépítve láttam. Francia ággyal, konyhával, nappalival, mindennel. Ha az emlékezetem nem csal, valami 14-17 négyzetméteres alapterülete volt. Mindez budán, egy kieső irodaépület mellett letelepítve. Az épületből volt fixen áram és víz, csiholtam Wi-Fi-t (of course), úgyhogy minden életfeltétel adott volt. Az iroda konyhájában tudtunk kaját készíteni és a fürdőben zuhanyozni és mosni. Kis könnyítés, hogy ezt nem a lakókocsiban kellett megoldani. A COVID-19 miatt nem használta senki az irodát, így full szabadon garázdálkodhattunk ott.

Minden jó ha a vége jó

Két hónapot töltöttünk a lakókocsiban. Reggelente madár csicsergésre keltünk, este ciripelésre aludtunk el. Kibaszott idilli volt.